Elmegy az özvegy a rabbihoz:
– Meghalt az én jó uram, el kellene búcsúztatni.
– Na, mondok én az urad felett egy olyan búcsúztatót, hogy zokogni fog az egész gyülekezet, ha nem sajnálsz érte 20.000 forintot.
– De hát én egy szegény asszony vagyok!
– Jól van, lehet tízezerért is búcsúztatni, nem fog ugyan zokogni a gyülekezet, de az is nagyon szép beszéd lesz.
– De rabbi, én egy nagyon-nagyon szegény zsidó asszony vagyok!
– Hát végül is ötezerért is lehet, de abban már egy-két viccet is mondok.
– Meghalt az én jó uram, el kellene búcsúztatni.
– Na, mondok én az urad felett egy olyan búcsúztatót, hogy zokogni fog az egész gyülekezet, ha nem sajnálsz érte 20.000 forintot.
– De hát én egy szegény asszony vagyok!
– Jól van, lehet tízezerért is búcsúztatni, nem fog ugyan zokogni a gyülekezet, de az is nagyon szép beszéd lesz.
– De rabbi, én egy nagyon-nagyon szegény zsidó asszony vagyok!
– Hát végül is ötezerért is lehet, de abban már egy-két viccet is mondok.
