Egy texasi bemegy egy ír kocsmába, majd így szól az ott iszogató írekhez:
– Uraim, azt hallottam, hogy maguk írek, nagy ivók.
Felajánlok 300 dollárt annak, aki egy húzásra megiszik 10 pint sört!
Nagy csend, senki nem vállalkozik.
Az egyik törzsvendég fogja magát, kimegy a kocsmából.
Eltelik 20 perc, jön vissza az előbbi atyafi, majd így szól az amerikaihoz:
– Még mindig áll a fogadás?
– Természetesen!
A csapos kitölti a 10 pint sört, az ír fogja, majd egy húzásra fenékig üríti a korsót.
A texasi odaadja a pénzt, de azért megkérdi tőle:
– Mondja, miért kellett 20 percet várni, miért nem lehetett mindjárt az elején meginni a sört?
– Mert gyorsan átmentem a szemközti kocsmába, hogy kipróbáljam, képes vagyok-e meginni ennyit egyszerre.
– Uraim, azt hallottam, hogy maguk írek, nagy ivók.
Felajánlok 300 dollárt annak, aki egy húzásra megiszik 10 pint sört!
Nagy csend, senki nem vállalkozik.
Az egyik törzsvendég fogja magát, kimegy a kocsmából.
Eltelik 20 perc, jön vissza az előbbi atyafi, majd így szól az amerikaihoz:
– Még mindig áll a fogadás?
– Természetesen!
A csapos kitölti a 10 pint sört, az ír fogja, majd egy húzásra fenékig üríti a korsót.
A texasi odaadja a pénzt, de azért megkérdi tőle:
– Mondja, miért kellett 20 percet várni, miért nem lehetett mindjárt az elején meginni a sört?
– Mert gyorsan átmentem a szemközti kocsmába, hogy kipróbáljam, képes vagyok-e meginni ennyit egyszerre.
