A süketnémák bulizni mennek egy jeltolmáccsal. A tolmács mondja a pincérnek, hogy neki el kell egy órára mennie, de ne izguljon visszajön.
– Ha a társaságból valaki a mutatóujját emeli a magasba, akkor sört vigyen nekik, ha a középső ujját akkor pedig bort- mondja és elmegy. A süketnémák emelik is a mutató ujjukat, viszi mindegyiknek a sört. Aztán a középsőt, viszi a bort.
Így megy ez egy ideig, aztán hirtelen felváltva billegetik mind a két ujjukat. A pincér izzadni kezd, mert nem tudja hogy most mit is kérnek. Szerencsére az utolsó pillanatban megérkezik a jeltolmács.
– De jó hogy jön! Épp azon agyaltam, hogy most vajon mit is kérnek?!
– Már semmit, csak berúgtak és azt éneklik, hogy „sört ide, bort ide…”
– Ha a társaságból valaki a mutatóujját emeli a magasba, akkor sört vigyen nekik, ha a középső ujját akkor pedig bort- mondja és elmegy. A süketnémák emelik is a mutató ujjukat, viszi mindegyiknek a sört. Aztán a középsőt, viszi a bort.
Így megy ez egy ideig, aztán hirtelen felváltva billegetik mind a két ujjukat. A pincér izzadni kezd, mert nem tudja hogy most mit is kérnek. Szerencsére az utolsó pillanatban megérkezik a jeltolmács.
– De jó hogy jön! Épp azon agyaltam, hogy most vajon mit is kérnek?!
– Már semmit, csak berúgtak és azt éneklik, hogy „sört ide, bort ide…”
