Kovács a kórházban élet-halál között lebeg. Hűséges neje egész éjjel mellette virraszt.
Reggel Kovács magához tér, révetegen bámulja a plafont egy ideig, majd int a feleségének, hogy hajoljon közelebb.
– Drága feleségem, te mindig mellettem voltál, amikor kirúgtak az állásomból, amikor az üzletem csődbe ment, amikor megvertek, amikor elvették a házunkat, amikor az egészségem odalett. Te mindig velem voltál és mellettem álltál. Tudod, mit gondolok?
– Mit, kedvesem?
– Azt gondolom, hogy te nem hozol nekem szerencsét.
Reggel Kovács magához tér, révetegen bámulja a plafont egy ideig, majd int a feleségének, hogy hajoljon közelebb.
– Drága feleségem, te mindig mellettem voltál, amikor kirúgtak az állásomból, amikor az üzletem csődbe ment, amikor megvertek, amikor elvették a házunkat, amikor az egészségem odalett. Te mindig velem voltál és mellettem álltál. Tudod, mit gondolok?
– Mit, kedvesem?
– Azt gondolom, hogy te nem hozol nekem szerencsét.
