Az iskolában a tanítónő a gyerekeket a Nemzeti dalból felelteti, rajzos felelet formájában:
Első Zolika.
Zolika kimegy a táblához, és felrajzol egy patakot, egy hidat, és a patakban mosakodó embereket.
Ezt írja alá: „Mit ránk kentek a századok, lemossuk a gyalázatot!”
– Rendben van Zolika, ötös.
A második Ádámka.
Ő is kimegy, és felrajzol pár dombot, és sírt.
Ezt írja alá:
„Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak.”
– Rendben, ötös.
Kimegy Móriczka is, és felrajzolja Rákosi elvtárs képét.
A tanárnő döbbent hangon kérdezi:
– Na, de Móriczka, mit keres Rákosi elvtárs a táblán?
– Ő a sehonnai bitang ember!
Első Zolika.
Zolika kimegy a táblához, és felrajzol egy patakot, egy hidat, és a patakban mosakodó embereket.
Ezt írja alá: „Mit ránk kentek a századok, lemossuk a gyalázatot!”
– Rendben van Zolika, ötös.
A második Ádámka.
Ő is kimegy, és felrajzol pár dombot, és sírt.
Ezt írja alá:
„Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak.”
– Rendben, ötös.
Kimegy Móriczka is, és felrajzolja Rákosi elvtárs képét.
A tanárnő döbbent hangon kérdezi:
– Na, de Móriczka, mit keres Rákosi elvtárs a táblán?
– Ő a sehonnai bitang ember!
