Székely góbé lejön a Hargitáról, bemegy kocsmába, és elkiáltja magát:
– Kaját, piát, nőt!
Mire a kocsmáros:
– Kaja van, pia van, de nőt nem tudok adni.
– Akkor jó, – mondja a székely és eszik, iszik, majd visszamegy Hargitára.
Egy hét múlva visszajön a góbé, és elordítja magát:
– Kaját, piát, nőt!
– Kaja, pia van, nő nincs, de itt van a Géza.
– Áá, nem vagyok én olyan – mondja a góbé, és eszik, iszik, majd visszamegy Hargitára.
Újabb egy hét múlva megint jön a góbé:
– Kaját, piát, nőt!
– Kaja van, pia van, nő még mindig nincs, de a Géza épp itt van.
– Na jó – mondja a góbé,- de csak akkor, ha hármunk között marad.
Mire a kocsmáros:
– Ezt sajnos nem tudom garantálni, ugyanis tudni fog róla maga, én, a Géza, és még az a három ember, akik lefogják a Gézát, ugyanis ő sem olyan!
– Kaját, piát, nőt!
Mire a kocsmáros:
– Kaja van, pia van, de nőt nem tudok adni.
– Akkor jó, – mondja a székely és eszik, iszik, majd visszamegy Hargitára.
Egy hét múlva visszajön a góbé, és elordítja magát:
– Kaját, piát, nőt!
– Kaja, pia van, nő nincs, de itt van a Géza.
– Áá, nem vagyok én olyan – mondja a góbé, és eszik, iszik, majd visszamegy Hargitára.
Újabb egy hét múlva megint jön a góbé:
– Kaját, piát, nőt!
– Kaja van, pia van, nő még mindig nincs, de a Géza épp itt van.
– Na jó – mondja a góbé,- de csak akkor, ha hármunk között marad.
Mire a kocsmáros:
– Ezt sajnos nem tudom garantálni, ugyanis tudni fog róla maga, én, a Géza, és még az a három ember, akik lefogják a Gézát, ugyanis ő sem olyan!








