Az idősödő színész nagy gondban van: nem kap szerepet, mivel állandóan elfelejti a szövegét. Végre, hosszú idő után kap egy mellékszerepet. A rendező instruálja:
– Akkor a mutató és hüvelykujja közé rakja azt a szál rózsát, bemegy a színpad közepére, megáll és azt mondja: „Ah, ez a kedvesem illata!”
A színész egész éjszaka gyakorol, majd másnap az előadáson bemegy a színpadra, és hiba nélkül elmondja a szöveget: „Ah, ez a kedvesem illata!” A közönség soraiban hatalmas derültség lesz úrrá. Kint, a színfalak mögött a rendező tajtékozva kiáltja:
– Mit csinált, maga idióta. Nevetségessé tett ennyi ember előtt!
– Miért, én jól elmondtam a szövegemet! – védekezik a színész.
– Igen, de a rózsát kint hagyta, maga szerencsétlen!
– Akkor a mutató és hüvelykujja közé rakja azt a szál rózsát, bemegy a színpad közepére, megáll és azt mondja: „Ah, ez a kedvesem illata!”
A színész egész éjszaka gyakorol, majd másnap az előadáson bemegy a színpadra, és hiba nélkül elmondja a szöveget: „Ah, ez a kedvesem illata!” A közönség soraiban hatalmas derültség lesz úrrá. Kint, a színfalak mögött a rendező tajtékozva kiáltja:
– Mit csinált, maga idióta. Nevetségessé tett ennyi ember előtt!
– Miért, én jól elmondtam a szövegemet! – védekezik a színész.
– Igen, de a rózsát kint hagyta, maga szerencsétlen!
