A kicsi gólya anyja után sír a fészekben. Az apja próbálja vigasztalni:
– Ne sírj, mindjárt hazajön anyukád, csak még dolga van. Tudod, sok örömet okoz az embereknek, mert kisbabákat hoz nekik.
A következő éjjel az apagólya hagyja el a fészket, a kicsi megint sírni kezd. Anyja nyugtatgatja:
– Ne bánkódj, kicsim, apád hamarosan hazajön. Ma ő megy el, hogy kisbabákkal örvendeztesse meg az embereket.
A 3. éjszaka a gólyaszülők észreveszik, hogy a gyerekük eltűnt a fészekből. Egész éjjel hazavárják, de csak reggel kerül elő.
– Hát te hol voltál?! – kérdik tőle.
– Á, nem érdekes! Csak egyetemistákat ijesztgettem!
– Ne sírj, mindjárt hazajön anyukád, csak még dolga van. Tudod, sok örömet okoz az embereknek, mert kisbabákat hoz nekik.
A következő éjjel az apagólya hagyja el a fészket, a kicsi megint sírni kezd. Anyja nyugtatgatja:
– Ne bánkódj, kicsim, apád hamarosan hazajön. Ma ő megy el, hogy kisbabákkal örvendeztesse meg az embereket.
A 3. éjszaka a gólyaszülők észreveszik, hogy a gyerekük eltűnt a fészekből. Egész éjjel hazavárják, de csak reggel kerül elő.
– Hát te hol voltál?! – kérdik tőle.
– Á, nem érdekes! Csak egyetemistákat ijesztgettem!
