Egy skót fiatalasszonyt annyira megviseli a férje halála, hogy még a temetéssel kapcsolatos intézni valókat is anyjára bízza. Az anya tárgyal is a temetkezési vállalkozóval:
– Hölgyem, a legszebb szertartásunk: énekkarral, aranyozott kandeláberekkel a nagy ravatalozóban, 1000 font. Ennél valamivel szerényebb kivitelben nyolcszázért tudnám ajánlani ugyanezt, ezüst kandeláberekkel…
– Nézze uram! – szakítja félbe a megboldogult nagyanyja. – Mondja rögtön a legolcsóbbat, és számítsa le belőle, hogy a virágot és a halottat mi hozzuk!
– Hölgyem, a legszebb szertartásunk: énekkarral, aranyozott kandeláberekkel a nagy ravatalozóban, 1000 font. Ennél valamivel szerényebb kivitelben nyolcszázért tudnám ajánlani ugyanezt, ezüst kandeláberekkel…
– Nézze uram! – szakítja félbe a megboldogult nagyanyja. – Mondja rögtön a legolcsóbbat, és számítsa le belőle, hogy a virágot és a halottat mi hozzuk!
