Az új tanítónő elé egy jóképű legényt küldenek a vasútállomásra. Felrakják a csomagokat a szekérre, a csinos tanító néni a legény mellé ül a bakra.
A falu szélén a legelőn egy bika éppen megugorja a tehenet. A városi tanítónőt ugyancsak lenyűgözi a látvány, s azt kérdezi a legénytől:
– Honnan tudja a bika, hogy … izé … szóval, hogy mikor alkalmas a pillanat?
– Elárulja azt a nőstény illata.
Hajtanak tovább, most egy csődört és egy kancát látnak hasonló helyzetben.
– És a csődör honnan tudja? – kérdi a kíváncsi nő.
– Neki is a nőstény illata árulja el.
Megérkeznek a szálláshoz, lepakolnak, a fiú búcsúzik:
– Viszlát, minden jót!
– Köszönöm a fuvart – mondja a tanítónő. – És majd látogass meg egyszer, ha elmúlt a náthád!
A falu szélén a legelőn egy bika éppen megugorja a tehenet. A városi tanítónőt ugyancsak lenyűgözi a látvány, s azt kérdezi a legénytől:
– Honnan tudja a bika, hogy … izé … szóval, hogy mikor alkalmas a pillanat?
– Elárulja azt a nőstény illata.
Hajtanak tovább, most egy csődört és egy kancát látnak hasonló helyzetben.
– És a csődör honnan tudja? – kérdi a kíváncsi nő.
– Neki is a nőstény illata árulja el.
Megérkeznek a szálláshoz, lepakolnak, a fiú búcsúzik:
– Viszlát, minden jót!
– Köszönöm a fuvart – mondja a tanítónő. – És majd látogass meg egyszer, ha elmúlt a náthád!
