Egy vállalat vezetője egy nap új alkalmazottat vesz fel.
– Mi a neve? – kérdezi a jelentkezőtől.
– István – válaszol a férfi. A főnök arca elborul:
– Nézze, nem tudom, eddig milyen helyen dolgozott, de nálunk senkit nem szólítanak a keresztnevén.
Ez csak fölösleges bizalmaskodáshoz vezetne, ami tudvalevőleg a tekintély rombolását eredményezi. Alkalmazottaimat kizárólag a vezetéknevükön szólítom – Kovács, Kiss, Varga – csak a vezetéknév, érti, ugye? Magának én Nagy igazgató úr vagyok.
Semmi haverkodás, és akkor minden rendben lesz.
Akkor kezdjük még egyszer. Mi a teljes neve?
A jelentkező sóhajt, majd kiböki:
– Drágám. A nevem Drágám István.
– Rendben István, akkor beszéljünk az anyagiakról!
– Mi a neve? – kérdezi a jelentkezőtől.
– István – válaszol a férfi. A főnök arca elborul:
– Nézze, nem tudom, eddig milyen helyen dolgozott, de nálunk senkit nem szólítanak a keresztnevén.
Ez csak fölösleges bizalmaskodáshoz vezetne, ami tudvalevőleg a tekintély rombolását eredményezi. Alkalmazottaimat kizárólag a vezetéknevükön szólítom – Kovács, Kiss, Varga – csak a vezetéknév, érti, ugye? Magának én Nagy igazgató úr vagyok.
Semmi haverkodás, és akkor minden rendben lesz.
Akkor kezdjük még egyszer. Mi a teljes neve?
A jelentkező sóhajt, majd kiböki:
– Drágám. A nevem Drágám István.
– Rendben István, akkor beszéljünk az anyagiakról!
